Január 30. – A hatalom arca

  • Körner Gábor
  • 2014. január 30.

Ukrajna mindennap

Janukovics elnök váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak. Ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!

Az ukrán parlament tegnapi produkciója láttán nem tűnik közelinek a kibontakozás Kijevben. Lényegében egész nap a letartóztatott tüntetők szabadon engedése körül folyt a vita, de a hatalom az ellenzék követelését, a feltétel nélküli amnesztiát illetően hajthatatlan maradt, s végül késő este a Régiók Pártja törvényverzióját fogadták el (a tervezetről semmilyen vita nem folyt, és az ellenzék távol maradt a szavazástól): amnesztiát hirdetnek ugyan, de azzal a feltétellel, hogy az ellenzéki erők tizenöt napon belül országszerte kivonulnak a megszállt kormányzati és megyei épületekből, egyedül a Majdan szűkebb területén és néhány melegedőnek fenntartott épületben maradhatnak. Nem mellesleg ma reggelre kiderült (tudniillik ennyire nem volt világos, miről is szavaznak este a képviselők), hogy az amnesztia csak a „békés tüntetőkre” vonatkozna, ami alkalmat ad a törvény kissé fakultatív értelmezésére.

false

 

Elgondolkodtató, hogy ha a rezsim álláspontja még egy ilyen, számára azért nem életbevágó kérdésben is ennyire merev, milyen esélyei lehetnek az alkotmánymódosításnak és az előre hozott választások kiírásának – vagyis azoknak a követeléseknek, amelyek valóban alááshatnák a kormányzó oligarchák hatalmát? Hogy mennyire tényleg csak minimális kompromisszumkészség kellett volna a feltétel nélküli amnesztiához, jól mutatja, hogy még a Régiók Pártja közel félszáz képviselője is hajlandó lett volna megszavazni az ellenzék tervezetét, ám ekkor az államfő váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak (ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!) – minderről már Inna Bohoszlovszka képviselő beszélt a sajtónak, aki még november végén lépett ki a Régiók Pártjából. Ugyancsak ő beszélt arról, hogy a kormánypárton belül ellentét van a tömegoszlató Andrij Kljujev vezette keményvonalasok és a Rinat Ahmetov millárdoshoz közel álló, békülékenyebb szárny között – állítólag az utóbbinak volt köszönhető kedden, hogy lekerült a napirendről a hadiállapot bevezetése.

A kompromisszumképtelenség mellett kételyeket ébreszt a hatalom puhulásával kapcsolatban Janukovics halogatása (még mindig nem írta alá a „diktatúratörvényeket” felülíró törvényt), vagy az olyan, átgondolt akciónak tűnő szivárogtatások, mint ami tegnap jelent meg a kormánypárti Rosszijszkaja Gazetában. A napilap szerint a nacionalista Szvoboda párt vezetőjét, Oleh Tyahnibokot el tudná fogadni a Nyugat kormányfőnek: „Ő az egyetlen ellenzéki vezető, aki képes teljesíteni a jövőbeli amnesztia egyik alapvető feltételét: meggyőzni a tiltakozókat, hogy tizenöt nap alatt hagyják el az állami adminisztráció épületeit, és tegyék járhatóvá a fő közlekedési útvonalakat”. A lap szerint a liberális ellenzék vezetőinek, Klicskónak és Jacenyuknak nem hisz a Majdan, és hallgatásukkal „átadják a politikai kezdeményezést Bandera szellemi örökösének”. A Moszkva-barát propaganda teljes gőzzel próbálja tehát rátolni a mindössze nyolc százalékot szerzett nacionalistákra a forradalmat. Sajnos, el kell ismerni, ügyes húzás lenne Janukovics részéről megosztani és lejáratni az ellenzéket Tyahnibok kinevezésével (már ha elfogadná), de ha mégsem merné meglépni, riogatásnak is megteszi az ilyen hírek felröppentése.

De a leginkább aggasztó, hogy a tüntetőket ért retorziók a tárgyalások alatt is folytatódnak – miközben Janukovics álszent képpel közli, hogy „a kormány betartotta, amit ígért”, és a makacsul kitartó „szélsőségesekre” mutogat. Sorra tartóztatnak le vagy helyeznek házi őrizetbe aktivistákat az ország középső és keleti részén, újságírókat és demonstrálókat vernek meg, titkos és külföldi kórházakba kell szállítatni a sérülteket, különben a rendőrség elviszi őket. Továbbra is eltűntként tartanak számon harminc embert. Sztepan Kubiv ellenzéki képviselő mai sajtótájékoztatóján közölte: tudomása szerint tyituskik (felbérelt provokátorok) tartanak a Krímből Kijevbe. A piramisrendszerben fizetett verőlegényekről érdekes angol feliratos összeállítást készített tegnap az ukrán 1+1 tévécsatorna. Amint arról Jurij Andruhovics író is ír a The New York Timesban megjelent új cikkében, a hatalom valódi arca ők: az erőszak.

Korábbi bejegyzések: január 25., január 26. első és második, január 27. első és második, január 28., január 29. első és második.

Az ukrán parlament tegnapi produkciója láttán nem tűnik közelinek a kibontakozás Kijevben. Lényegében egész nap a letartóztatott tüntetők szabadon engedése körül folyt a vita, de a hatalom az ellenzék követelését, a feltétel nélküli amnesztiát illetően hajthatatlan maradt, s végül késő este a Régiók Pártja törvényverzióját fogadták el (a tervezetről semmilyen vita nem folyt, és az ellenzék távol maradt a szavazástól): amnesztiát hirdetnek ugyan, de azzal a feltétellel, hogy az ellenzéki erők tizenöt napon belül országszerte kivonulnak a megszállt kormányzati és megyei épületekből, egyedül a Majdan szűkebb területén és néhány melegedőnek fenntartott épületben maradhatnak. Nem mellesleg ma reggelre kiderült (tudniillik ennyire nem volt világos, miről is szavaznak este a képviselők), hogy az amnesztia csak a „békés tüntetőkre” vonatkozna, ami alkalmat ad a törvény kissé fakultatív értelmezésére.

Elgondolkodtató, hogy ha a rezsim álláspontja még egy ilyen, számára azért nem életbevágó kérdésben is ennyire merev, milyen esélyei lehetnek az alkotmánymódosításnak és az előrehozott választások kiírásának – vagyis azoknak a követeléseknek, amelyek valóban alááshatnák a kormányzó oligarchák hatalmát? Hogy mennyire tényleg csak minimális kompromisszumkészség kellett volna a feltétel nélküli amnesztiához, jól mutatja, hogy még a Régiók Pártja közel félszáz képviselője is hajlandó lett volna megszavazni az ellenzék tervezetét, ám ekkor az államfő váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak (ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!) – minderről már Inna Bohoszlovszka képviselő beszélt a sajtónak, aki még november végén lépett ki a Régiók Pártjából. Ugyancsak ő beszélt arról, hogy a kormánypárton belül ellentét van a tömegoszlató Andrij Kljujev vezette keményvonalasok és a Rinat Ahmetov millárdoshoz közel álló, békülékenyebb szárny között – állítólag az utóbbinak volt köszönhető kedden, hogy lekerült a napirendről a hadiállapot bevezetése.

A kompromisszumképtelenség mellett kételyeket ébreszt a hatalom puhulásával kapcsolatban Janukovics halogatása (még mindig nem írta alá a „diktatúra-törvényeket” felülíró törvényt), vagy az olyan, átgondolt akciónak tűnő szivárogtatások, mint ami tegnap jelent meg a kormánypárti Rosszijszkaja Gazetában. A napilap szerint a nacionalista Szvoboda párt vezetőjét, Oleh Tyahnibokot el tudná fogadni a Nyugat kormányfőnek: „ő az egyetlen ellenzéki vezető, aki képes teljesíteni a jövőbeli amnesztia egyik alapvető feltételét: meggyőzni a tiltakozókat, hogy tizenöt nap alatt hagyják el az állami adminisztráció épületeit, és tegyék járhatóvá a fő közlekedési útvonalakat”. A lap szerint a liberális ellenzék vezetőinek, Klicskónak és Jacenyuknak nem hisz a Majdan, és hallgatásukkal „átadják a politikai kezdeményezést Bandera szellemi örökösének”. A Moszkva-barát propaganda teljes gőzzel próbálja tehát rátolni a mindössze nyolc százalékot szerzett nacionalistákra a forradalmat. Sajnos, el kell ismerni, ügyes húzás lenne Janukovics részéről megosztani és lejáratni az ellenzéket Tyahnibok kinevezésével (már ha elfogadná), de ha mégsem merné meglépni, riogatásnak is megteszi az ilyen hírek felröppentése.

De a leginkább aggasztó, hogy a tüntetőket ért retorziók a tárgyalások alatt is folytatódnak – miközben Janukovics álszent képpel közli, hogy „a kormány betartotta, amit ígért”, és a makacsul kitartó „szélsőségesekre” mutogat. Sorra tartóztatnak le vagy helyeznek házi őrizetbe aktivistákat az ország középső és keleti részén, újságírókat és demonstrálókat vernek meg, titkos és külföldi kórházakba kell szállítatni a sérülteket, különben a rendőrség elviszi őket. Továbbra is eltűntként tartanak számon harminc embert. Sztepan Kubiv ellenzéki képviselő mai sajtótájékoztatóján közölte: tudomása szerint tyituskik (felbérelt provokátorok) tartanak a Krímből Kijevbe. A piramisrendszerben fizetett verőlegényekről érdekes angol feliratos összeállítást készített tegnap az ukrán 1+1 tévécsatorna. Amint arról Jurij Andruhovics író is ír a The New York Times-ban megjelent új cikkében, a hatalom valódi arca ők: az erőszak.

Figyelmébe ajánljuk

A fejünkre nőttek

Az incel kifejezés (involuntary celibates, önkéntes cölibátus) má­ra köznevesült (lásd még: Karen, woke, simp); egyszerre szitokszó, internetes szleng és a férfiak egy csoportjának jelölése.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.

Madártávlat

Ép és értelmi fogyatékkal élő színészek játszanak együtt a MáSzínház inkluzív előadásai­ban, a repertoárjukon ezek mellett színházi nevelési előadások és hagyományos színházi produkciók is szerepelnek. A közös nevező mindegyik munkájukban a társadalmilag fontos és érzékeny témák felvetése.

Ki a pancser?

  • Domány András

Budapestről üzent Tusk lengyel miniszterelnöknek a Kaczyn´ski-kormányok volt igazságügyi minisztere: nem kaptok el! Zbigniew Ziobrót 180 millió złoty, vagyis 17 milliárd forintnyi költségvetési pénz szabálytalan elköltése miatt keresik a lengyel hatóságok. Ki ez az ember, és hogyan taszította káoszba hazája igazságszolgáltatását?