Az ukrán parlament tegnapi produkciója láttán nem tűnik közelinek a kibontakozás Kijevben. Lényegében egész nap a letartóztatott tüntetők szabadon engedése körül folyt a vita, de a hatalom az ellenzék követelését, a feltétel nélküli amnesztiát illetően hajthatatlan maradt, s végül késő este a Régiók Pártja törvényverzióját fogadták el (a tervezetről semmilyen vita nem folyt, és az ellenzék távol maradt a szavazástól): amnesztiát hirdetnek ugyan, de azzal a feltétellel, hogy az ellenzéki erők tizenöt napon belül országszerte kivonulnak a megszállt kormányzati és megyei épületekből, egyedül a Majdan szűkebb területén és néhány melegedőnek fenntartott épületben maradhatnak. Nem mellesleg ma reggelre kiderült (tudniillik ennyire nem volt világos, miről is szavaznak este a képviselők), hogy az amnesztia csak a „békés tüntetőkre” vonatkozna, ami alkalmat ad a törvény kissé fakultatív értelmezésére.
| ||
Elgondolkodtató, hogy ha a rezsim álláspontja még egy ilyen, számára azért nem életbevágó kérdésben is ennyire merev, milyen esélyei lehetnek az alkotmánymódosításnak és az előre hozott választások kiírásának – vagyis azoknak a követeléseknek, amelyek valóban alááshatnák a kormányzó oligarchák hatalmát? Hogy mennyire tényleg csak minimális kompromisszumkészség kellett volna a feltétel nélküli amnesztiához, jól mutatja, hogy még a Régiók Pártja közel félszáz képviselője is hajlandó lett volna megszavazni az ellenzék tervezetét, ám ekkor az államfő váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak (ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!) – minderről már Inna Bohoszlovszka képviselő beszélt a sajtónak, aki még november végén lépett ki a Régiók Pártjából. Ugyancsak ő beszélt arról, hogy a kormánypárton belül ellentét van a tömegoszlató Andrij Kljujev vezette keményvonalasok és a Rinat Ahmetov millárdoshoz közel álló, békülékenyebb szárny között – állítólag az utóbbinak volt köszönhető kedden, hogy lekerült a napirendről a hadiállapot bevezetése.
A kompromisszumképtelenség mellett kételyeket ébreszt a hatalom puhulásával kapcsolatban Janukovics halogatása (még mindig nem írta alá a „diktatúratörvényeket” felülíró törvényt), vagy az olyan, átgondolt akciónak tűnő szivárogtatások, mint ami tegnap jelent meg a kormánypárti Rosszijszkaja Gazetában. A napilap szerint a nacionalista Szvoboda párt vezetőjét, Oleh Tyahnibokot el tudná fogadni a Nyugat kormányfőnek: „Ő az egyetlen ellenzéki vezető, aki képes teljesíteni a jövőbeli amnesztia egyik alapvető feltételét: meggyőzni a tiltakozókat, hogy tizenöt nap alatt hagyják el az állami adminisztráció épületeit, és tegyék járhatóvá a fő közlekedési útvonalakat”. A lap szerint a liberális ellenzék vezetőinek, Klicskónak és Jacenyuknak nem hisz a Majdan, és hallgatásukkal „átadják a politikai kezdeményezést Bandera szellemi örökösének”. A Moszkva-barát propaganda teljes gőzzel próbálja tehát rátolni a mindössze nyolc százalékot szerzett nacionalistákra a forradalmat. Sajnos, el kell ismerni, ügyes húzás lenne Janukovics részéről megosztani és lejáratni az ellenzéket Tyahnibok kinevezésével (már ha elfogadná), de ha mégsem merné meglépni, riogatásnak is megteszi az ilyen hírek felröppentése.
De a leginkább aggasztó, hogy a tüntetőket ért retorziók a tárgyalások alatt is folytatódnak – miközben Janukovics álszent képpel közli, hogy „a kormány betartotta, amit ígért”, és a makacsul kitartó „szélsőségesekre” mutogat. Sorra tartóztatnak le vagy helyeznek házi őrizetbe aktivistákat az ország középső és keleti részén, újságírókat és demonstrálókat vernek meg, titkos és külföldi kórházakba kell szállítatni a sérülteket, különben a rendőrség elviszi őket. Továbbra is eltűntként tartanak számon harminc embert. Sztepan Kubiv ellenzéki képviselő mai sajtótájékoztatóján közölte: tudomása szerint tyituskik (felbérelt provokátorok) tartanak a Krímből Kijevbe. A piramisrendszerben fizetett verőlegényekről érdekes angol feliratos összeállítást készített tegnap az ukrán 1+1 tévécsatorna. Amint arról Jurij Andruhovics író is ír a The New York Timesban megjelent új cikkében, a hatalom valódi arca ők: az erőszak.
Korábbi bejegyzések: január 25., január 26. első és második, január 27. első és második, január 28., január 29. első és második.
Az ukrán parlament tegnapi produkciója láttán nem tűnik közelinek a kibontakozás Kijevben. Lényegében egész nap a letartóztatott tüntetők szabadon engedése körül folyt a vita, de a hatalom az ellenzék követelését, a feltétel nélküli amnesztiát illetően hajthatatlan maradt, s végül késő este a Régiók Pártja törvényverzióját fogadták el (a tervezetről semmilyen vita nem folyt, és az ellenzék távol maradt a szavazástól): amnesztiát hirdetnek ugyan, de azzal a feltétellel, hogy az ellenzéki erők tizenöt napon belül országszerte kivonulnak a megszállt kormányzati és megyei épületekből, egyedül a Majdan szűkebb területén és néhány melegedőnek fenntartott épületben maradhatnak. Nem mellesleg ma reggelre kiderült (tudniillik ennyire nem volt világos, miről is szavaznak este a képviselők), hogy az amnesztia csak a „békés tüntetőkre” vonatkozna, ami alkalmat ad a törvény kissé fakultatív értelmezésére.
Elgondolkodtató, hogy ha a rezsim álláspontja még egy ilyen, számára azért nem életbevágó kérdésben is ennyire merev, milyen esélyei lehetnek az alkotmánymódosításnak és az előrehozott választások kiírásának – vagyis azoknak a követeléseknek, amelyek valóban alááshatnák a kormányzó oligarchák hatalmát? Hogy mennyire tényleg csak minimális kompromisszumkészség kellett volna a feltétel nélküli amnesztiához, jól mutatja, hogy még a Régiók Pártja közel félszáz képviselője is hajlandó lett volna megszavazni az ellenzék tervezetét, ám ekkor az államfő váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak (ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!) – minderről már Inna Bohoszlovszka képviselő beszélt a sajtónak, aki még november végén lépett ki a Régiók Pártjából. Ugyancsak ő beszélt arról, hogy a kormánypárton belül ellentét van a tömegoszlató Andrij Kljujev vezette keményvonalasok és a Rinat Ahmetov millárdoshoz közel álló, békülékenyebb szárny között – állítólag az utóbbinak volt köszönhető kedden, hogy lekerült a napirendről a hadiállapot bevezetése.
A kompromisszumképtelenség mellett kételyeket ébreszt a hatalom puhulásával kapcsolatban Janukovics halogatása (még mindig nem írta alá a „diktatúra-törvényeket” felülíró törvényt), vagy az olyan, átgondolt akciónak tűnő szivárogtatások, mint ami tegnap jelent meg a kormánypárti Rosszijszkaja Gazetában. A napilap szerint a nacionalista Szvoboda párt vezetőjét, Oleh Tyahnibokot el tudná fogadni a Nyugat kormányfőnek: „ő az egyetlen ellenzéki vezető, aki képes teljesíteni a jövőbeli amnesztia egyik alapvető feltételét: meggyőzni a tiltakozókat, hogy tizenöt nap alatt hagyják el az állami adminisztráció épületeit, és tegyék járhatóvá a fő közlekedési útvonalakat”. A lap szerint a liberális ellenzék vezetőinek, Klicskónak és Jacenyuknak nem hisz a Majdan, és hallgatásukkal „átadják a politikai kezdeményezést Bandera szellemi örökösének”. A Moszkva-barát propaganda teljes gőzzel próbálja tehát rátolni a mindössze nyolc százalékot szerzett nacionalistákra a forradalmat. Sajnos, el kell ismerni, ügyes húzás lenne Janukovics részéről megosztani és lejáratni az ellenzéket Tyahnibok kinevezésével (már ha elfogadná), de ha mégsem merné meglépni, riogatásnak is megteszi az ilyen hírek felröppentése.
De a leginkább aggasztó, hogy a tüntetőket ért retorziók a tárgyalások alatt is folytatódnak – miközben Janukovics álszent képpel közli, hogy „a kormány betartotta, amit ígért”, és a makacsul kitartó „szélsőségesekre” mutogat. Sorra tartóztatnak le vagy helyeznek házi őrizetbe aktivistákat az ország középső és keleti részén, újságírókat és demonstrálókat vernek meg, titkos és külföldi kórházakba kell szállítatni a sérülteket, különben a rendőrség elviszi őket. Továbbra is eltűntként tartanak számon harminc embert. Sztepan Kubiv ellenzéki képviselő mai sajtótájékoztatóján közölte: tudomása szerint tyituskik (felbérelt provokátorok) tartanak a Krímből Kijevbe. A piramisrendszerben fizetett verőlegényekről érdekes angol feliratos összeállítást készített tegnap az ukrán 1+1 tévécsatorna. Amint arról Jurij Andruhovics író is ír a The New York Times-ban megjelent új cikkében, a hatalom valódi arca ők: az erőszak.
