Január 30. – A hatalom arca

  • Körner Gábor
  • 2014. január 30.

Ukrajna mindennap

Janukovics elnök váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak. Ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!

Az ukrán parlament tegnapi produkciója láttán nem tűnik közelinek a kibontakozás Kijevben. Lényegében egész nap a letartóztatott tüntetők szabadon engedése körül folyt a vita, de a hatalom az ellenzék követelését, a feltétel nélküli amnesztiát illetően hajthatatlan maradt, s végül késő este a Régiók Pártja törvényverzióját fogadták el (a tervezetről semmilyen vita nem folyt, és az ellenzék távol maradt a szavazástól): amnesztiát hirdetnek ugyan, de azzal a feltétellel, hogy az ellenzéki erők tizenöt napon belül országszerte kivonulnak a megszállt kormányzati és megyei épületekből, egyedül a Majdan szűkebb területén és néhány melegedőnek fenntartott épületben maradhatnak. Nem mellesleg ma reggelre kiderült (tudniillik ennyire nem volt világos, miről is szavaznak este a képviselők), hogy az amnesztia csak a „békés tüntetőkre” vonatkozna, ami alkalmat ad a törvény kissé fakultatív értelmezésére.

false

 

Elgondolkodtató, hogy ha a rezsim álláspontja még egy ilyen, számára azért nem életbevágó kérdésben is ennyire merev, milyen esélyei lehetnek az alkotmánymódosításnak és az előre hozott választások kiírásának – vagyis azoknak a követeléseknek, amelyek valóban alááshatnák a kormányzó oligarchák hatalmát? Hogy mennyire tényleg csak minimális kompromisszumkészség kellett volna a feltétel nélküli amnesztiához, jól mutatja, hogy még a Régiók Pártja közel félszáz képviselője is hajlandó lett volna megszavazni az ellenzék tervezetét, ám ekkor az államfő váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak (ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!) – minderről már Inna Bohoszlovszka képviselő beszélt a sajtónak, aki még november végén lépett ki a Régiók Pártjából. Ugyancsak ő beszélt arról, hogy a kormánypárton belül ellentét van a tömegoszlató Andrij Kljujev vezette keményvonalasok és a Rinat Ahmetov millárdoshoz közel álló, békülékenyebb szárny között – állítólag az utóbbinak volt köszönhető kedden, hogy lekerült a napirendről a hadiállapot bevezetése.

A kompromisszumképtelenség mellett kételyeket ébreszt a hatalom puhulásával kapcsolatban Janukovics halogatása (még mindig nem írta alá a „diktatúratörvényeket” felülíró törvényt), vagy az olyan, átgondolt akciónak tűnő szivárogtatások, mint ami tegnap jelent meg a kormánypárti Rosszijszkaja Gazetában. A napilap szerint a nacionalista Szvoboda párt vezetőjét, Oleh Tyahnibokot el tudná fogadni a Nyugat kormányfőnek: „Ő az egyetlen ellenzéki vezető, aki képes teljesíteni a jövőbeli amnesztia egyik alapvető feltételét: meggyőzni a tiltakozókat, hogy tizenöt nap alatt hagyják el az állami adminisztráció épületeit, és tegyék járhatóvá a fő közlekedési útvonalakat”. A lap szerint a liberális ellenzék vezetőinek, Klicskónak és Jacenyuknak nem hisz a Majdan, és hallgatásukkal „átadják a politikai kezdeményezést Bandera szellemi örökösének”. A Moszkva-barát propaganda teljes gőzzel próbálja tehát rátolni a mindössze nyolc százalékot szerzett nacionalistákra a forradalmat. Sajnos, el kell ismerni, ügyes húzás lenne Janukovics részéről megosztani és lejáratni az ellenzéket Tyahnibok kinevezésével (már ha elfogadná), de ha mégsem merné meglépni, riogatásnak is megteszi az ilyen hírek felröppentése.

De a leginkább aggasztó, hogy a tüntetőket ért retorziók a tárgyalások alatt is folytatódnak – miközben Janukovics álszent képpel közli, hogy „a kormány betartotta, amit ígért”, és a makacsul kitartó „szélsőségesekre” mutogat. Sorra tartóztatnak le vagy helyeznek házi őrizetbe aktivistákat az ország középső és keleti részén, újságírókat és demonstrálókat vernek meg, titkos és külföldi kórházakba kell szállítatni a sérülteket, különben a rendőrség elviszi őket. Továbbra is eltűntként tartanak számon harminc embert. Sztepan Kubiv ellenzéki képviselő mai sajtótájékoztatóján közölte: tudomása szerint tyituskik (felbérelt provokátorok) tartanak a Krímből Kijevbe. A piramisrendszerben fizetett verőlegényekről érdekes angol feliratos összeállítást készített tegnap az ukrán 1+1 tévécsatorna. Amint arról Jurij Andruhovics író is ír a The New York Timesban megjelent új cikkében, a hatalom valódi arca ők: az erőszak.

Korábbi bejegyzések: január 25., január 26. első és második, január 27. első és második, január 28., január 29. első és második.

Az ukrán parlament tegnapi produkciója láttán nem tűnik közelinek a kibontakozás Kijevben. Lényegében egész nap a letartóztatott tüntetők szabadon engedése körül folyt a vita, de a hatalom az ellenzék követelését, a feltétel nélküli amnesztiát illetően hajthatatlan maradt, s végül késő este a Régiók Pártja törvényverzióját fogadták el (a tervezetről semmilyen vita nem folyt, és az ellenzék távol maradt a szavazástól): amnesztiát hirdetnek ugyan, de azzal a feltétellel, hogy az ellenzéki erők tizenöt napon belül országszerte kivonulnak a megszállt kormányzati és megyei épületekből, egyedül a Majdan szűkebb területén és néhány melegedőnek fenntartott épületben maradhatnak. Nem mellesleg ma reggelre kiderült (tudniillik ennyire nem volt világos, miről is szavaznak este a képviselők), hogy az amnesztia csak a „békés tüntetőkre” vonatkozna, ami alkalmat ad a törvény kissé fakultatív értelmezésére.

Elgondolkodtató, hogy ha a rezsim álláspontja még egy ilyen, számára azért nem életbevágó kérdésben is ennyire merev, milyen esélyei lehetnek az alkotmánymódosításnak és az előrehozott választások kiírásának – vagyis azoknak a követeléseknek, amelyek valóban alááshatnák a kormányzó oligarchák hatalmát? Hogy mennyire tényleg csak minimális kompromisszumkészség kellett volna a feltétel nélküli amnesztiához, jól mutatja, hogy még a Régiók Pártja közel félszáz képviselője is hajlandó lett volna megszavazni az ellenzék tervezetét, ám ekkor az államfő váratlanul megjelent a parlament épületében, és szabályosan üvöltözni kezdett párttársaival. Megfenyegette őket, hogy az egész bagázs ülni fog, mindenkiről „anyagai” vannak (ó, azok a régi jó szovjet kompromitkák!) – minderről már Inna Bohoszlovszka képviselő beszélt a sajtónak, aki még november végén lépett ki a Régiók Pártjából. Ugyancsak ő beszélt arról, hogy a kormánypárton belül ellentét van a tömegoszlató Andrij Kljujev vezette keményvonalasok és a Rinat Ahmetov millárdoshoz közel álló, békülékenyebb szárny között – állítólag az utóbbinak volt köszönhető kedden, hogy lekerült a napirendről a hadiállapot bevezetése.

A kompromisszumképtelenség mellett kételyeket ébreszt a hatalom puhulásával kapcsolatban Janukovics halogatása (még mindig nem írta alá a „diktatúra-törvényeket” felülíró törvényt), vagy az olyan, átgondolt akciónak tűnő szivárogtatások, mint ami tegnap jelent meg a kormánypárti Rosszijszkaja Gazetában. A napilap szerint a nacionalista Szvoboda párt vezetőjét, Oleh Tyahnibokot el tudná fogadni a Nyugat kormányfőnek: „ő az egyetlen ellenzéki vezető, aki képes teljesíteni a jövőbeli amnesztia egyik alapvető feltételét: meggyőzni a tiltakozókat, hogy tizenöt nap alatt hagyják el az állami adminisztráció épületeit, és tegyék járhatóvá a fő közlekedési útvonalakat”. A lap szerint a liberális ellenzék vezetőinek, Klicskónak és Jacenyuknak nem hisz a Majdan, és hallgatásukkal „átadják a politikai kezdeményezést Bandera szellemi örökösének”. A Moszkva-barát propaganda teljes gőzzel próbálja tehát rátolni a mindössze nyolc százalékot szerzett nacionalistákra a forradalmat. Sajnos, el kell ismerni, ügyes húzás lenne Janukovics részéről megosztani és lejáratni az ellenzéket Tyahnibok kinevezésével (már ha elfogadná), de ha mégsem merné meglépni, riogatásnak is megteszi az ilyen hírek felröppentése.

De a leginkább aggasztó, hogy a tüntetőket ért retorziók a tárgyalások alatt is folytatódnak – miközben Janukovics álszent képpel közli, hogy „a kormány betartotta, amit ígért”, és a makacsul kitartó „szélsőségesekre” mutogat. Sorra tartóztatnak le vagy helyeznek házi őrizetbe aktivistákat az ország középső és keleti részén, újságírókat és demonstrálókat vernek meg, titkos és külföldi kórházakba kell szállítatni a sérülteket, különben a rendőrség elviszi őket. Továbbra is eltűntként tartanak számon harminc embert. Sztepan Kubiv ellenzéki képviselő mai sajtótájékoztatóján közölte: tudomása szerint tyituskik (felbérelt provokátorok) tartanak a Krímből Kijevbe. A piramisrendszerben fizetett verőlegényekről érdekes angol feliratos összeállítást készített tegnap az ukrán 1+1 tévécsatorna. Amint arról Jurij Andruhovics író is ír a The New York Times-ban megjelent új cikkében, a hatalom valódi arca ők: az erőszak.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.